A Második Világháború időszaka nagy változásokat eredményezett az események folyamatában. Egymást követően folytatták itt tevékenységeiket a Magyar Királyi Állami Gimnázium (magyar nyelven), az Állami Koedukációs Líceum (magyar nyelven), a Szent Miklós Líceum (román nyelven) az Állami Elméleti Líceummal párhuzamosan (magyar nyelven), ami 1948-tól a Vegyes Román Líceum nevet kapta. 1956-ban ez utóbbi összeolvadt az Állami Elméleti Líceummal (magyar nyelven történő oktatás), ebben a formában működött egészen 1990-ig. 1990-től két líceum alakult meg, amelyek egymástól függetlenül működnek és amelyek a Román Elméleti Líceum és a „Salamon Ernő” Elméleti Líceum neveket kapták. (H.G. sz. 521/1990, 1990 május 12). 1995-től az iskola visszatért a hagyományos, közkedvelt nevéhez, „Sfântu Nicolae” Elméleti Líceum lett ismét.

          Ebben az időszakban, amelyben a líceum visszanyerte tekintélyét, a következő igazgatók irányítása alatt állt: prof. Dezso Emilia (1990-1996), prof. Baricz Ana (1996-2019) és prof. Nan Cosmina Maria (2019 - jelenleg). Ezen igazgatók és a tanári kar erőfeszítéseinek köszönhetően, valamint a helyi közösség segítségével, a „Sfântu Nicolae” Elméleti Líceum az egyik legértékesebb tanintézménnyé vált Hargita megyében, egy modern és jól felszerelt intézmény, egy jól képzett tantestülettel. A líceum oktatást biztosít a Gyergyói-medence, Gyilkostó és Békás diákjai számára, képzést nyújtva olyan területeken, mint a Természettudományok és a Filológia. A tantestület 17 osztályteremben, 4 laboratóriumban és 3 kabinetben végzi munkáját, a legtöbb elemekből készült bútorokkal berendezve. Az iskolához tartozik egy könyvtár is, melyben több mint 12 800 kötet található, valamint egy tornacsarnok az általános iskola tanulói számára.

          Mára, az iskola hírneve a határon túlra is eljutott azoknak a tanulóknak és tanároknak köszönhetően, akik európai mobilitási projektekben vettek részt. Ezáltal, 2009 és 2012 között zajlott a Comenius projekt, „Eurostart – Solutions Through Tales and Art”, melyhez partnerként csatlakoztak iskolák Litvániából, Angliából, Csehországból, Magyarországról, Törökországból és Olaszországból. Ezután következtek olyan projektek, mint az Erasmus+:„Technology for education” (2016-2018, partneriskolákkal Törökországból, Svédországból, Portugáliából, Olaszországból), „Birds without borders” (2018-2021, partneriskolákkal Szlovéniából, Törökországból, Portugáliából és Litvániából), „Incubator for future European entrepreneurs” (2018-2021, partneriskolákkal Lengyelországból, Görögországból, Portugáliából és Litvániából) és „Science is All Around Us” (2020-2022, partneriskolákkal Törökországból, Portugáliából, Horvátországból és Lengyelországból).

          A magas szintű képzés, amelynek a „Sfântu Nicolae” Elméleti Líceum tanulói örvendenek, visszatükröződik a kiváló eredményeiken, amelyeket különböző versenyeken, diákolimpiákon, országos képességvizsgákon, valamint az érettségin értek el. Csak az utóbbi 10 évben, körülbelül 70 tanuló képviselte az iskolát országos szintű Diákolimpiákon, kitűnő eredményeket elérve. Néhány példa ezek közül: 2010-2011, Mazilu Andrei és Amariei Diana (Különdíj a Kémia Olimpiász országos szakaszán, Suciu Elena tanárnő), 2011-2012, Dandu Simona (Dicséret a Román Kultúra és Szellemiség Olimpiász nemzetközi szakaszán, Nan Cosmina Maria tanárnő), 2013-2014 Boissy Logan tanuló (Első helyezés a Francia Olimpiász országos szakaszán, Hermeniuc Ionela tanárnő) etc. Ezenkívül, az említett diákok követik a sorban azokat a generációkat, akik kitűntek a karrierjük során elért sikereikkel az iskola befejezése után, mint például: Gârbea Cornel (színész), Buzoianu Eugen (tanfelügyelő), Mihu Cerchez (matematikus), Ion Micu (erdész és vadász), Dușa Traian (a Marosvásárhelyi Művelődési Ház igazgatója), Suciu Petru (mérnök), Pintea Vasile (kortárs művész), Urzică Marius Daniel (élsportoló, három alkalommal vett részt az Olimpiai Játékokon, aranyérmet nyert a Sidney-ben megrendezett Olimpiai Játékokon, 2000-ben).

          Prof. Ana Baricz – a líceum egykori igazgatója – „Az a 23 év, mialatt igazgató voltam, úgy maradt meg az emlékezetemben, mint egy hatalmas eredményekkel és változásokkal teli időszak. Minden munkámban, amelyet szenvedéllyel végeztem ebben a líceumban, nagy segítségemre voltak a tantestület, a kisegítő személyzet és a nem oktatással foglalkozó személyzet csodálatos tagjai. A „Sfântu Nicolae” Elméleti Líceum örökre a szívemben marad, más szóval, a szívem egy része örökké ezért a líceumért fog dobogni.”

          Prof. Ducu Carmen, az iskola egykori diákja, jelenleg tanár és tanfelügyelő – „A hála az a szó, amely legjobban meg tudja határozni mit érzek az iskola iránt, ami az életem része már több, mint 40 éve. „6-os számú Általános Iskola”, „Salamon Ernő” Elméleti Líceum, „Román Elméleti Líceum” vagy „Sfântu Nicolae” Elméleti Líceum, nem számít, hogy nevezték, mivel ez az iskola a részemmé vált az életem során és tanúja volt a felnőtté, tanárrá, igazgatóhelyettessé, majd tanfelügyelővé válásomnak.

          Ma már az vagyok, aki vagyok, mert azok az emberek, akik a tanári pályára teremtettek hittek bennem, példát mutattak nekem és segítettek megtalálni önmagam és felfedezni, hogy mi a hivatásom.”

          Prof. Cosmina Maria Nan – igazgató – „A hely, ahol szakmai tapasztalatra tettem szert, a hely, ahol emberekkel találkoztam, a hely, amelyik segítette a fejlődésemet sok értékes emberrel való találkozáson keresztül. Az otthon. A hely, ahol megváltoztattam a nézőpontomat az emberekhez való viszonyulással kapcsolatban. A hely, amely hosszú időkön keresztül fenn kell, hogy maradjon. Nagyon kevés esetben használom ezt a szót, Kell. Most egy lényeges szerepet tulajdonítok neki, a létünkét ezeken a helyeken, amelyek sokak számára Otthonná váltak. Beborítom, a folytonosság, a föld céljával való egyetértés és a nemzet eszméjének reményében.”

     Simona Dandu – 2012-es évfolyam – „A líceum a fejlődésről szól. A tanárokról, akik megtanítanak egyedül repülni, azokról, akik megölelnek és példát mutatnak. A líceum egy történet arról, hogyan győztük le a kudarctól való félelmünket, léptünk be azokon a kapukon és éltünk. Meggyőződésem, hogy a líceum kapuin túl hagytuk a legfontosabb leckéket. Már csak az marad hátra, hogy köszönetet mondjunk azoknak, akik türelmesek voltak velünk fiatalságunk hajnalán.”